Képtelen sárospataki történet

„Én képeket akarok látni a falakon, hogy újra kinyissák elém a világot…” – írta Babits „Örökkék ég a felhők mögött” című versében. 
Egész nemzedékek, társadalmi rétegek életéből maradt ki a festészet értékeinek élményszerű elsajátítása, miáltal világuk nem képes kinyílni – a szó babitsi értelmében.

Mi ünnepeltünk október 18-án. A magyar festészet napja volt. Nem magunkat ünnepeltük. Mindenki magában hozta, amit ünnepelni kívánt. És legalább annyit vitt is. Felemelő, méltóságteljes volt, és megható. A jelenlévők tudták miért.
Festmények születtek, óriásképet avattunk, kiállítást zártunk, koncerten voltunk, együtt voltunk.
A felavatott óriásképet levették ideiglenes helyéről. Az alkotók elvitték magukkal, hogy méltó helyére kerüljön, megnyugodhasson, és végre betölthesse szerepét, amely már nem Sárospatakon lesz.

„Selmáskodnak már az igazak is,
Tréfa kis dolog, tréfa a nagy is,
Úgy romlunk, mint az esős nyári körte,
Volt egy-két hitünk, azt is összetörte
Alkus úr-had és vert futó parasztság.
Mindegy:
Vidámuljunk ha a bánat
Fülünk közé vág is néha,
Kín volt mindig itt a dacnak
Legízesebb tápláléka.”

(Ady Endre: Kín és dac Eötvös Józsefnek)

Mindegy. A kép tulajdonosa perre készül. Perre készül saját városa ellen, amelynek az lesz a tárgya, hogy a feLugossy László, Fazekas Balogh István és Csetneki József nevével fémjelzett alkotás „kép-e”, vagy reklám. (!) Ennek eldöntésére nem volt elég a művet megnézni, nem volt elég a Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleménye, a kép létrehozására pályázott és elnyert fél millió forint, nem volt elég a helyi építési hatóság tévedésének nyilvánvalósága („a kép reklám”), az Önkormányzati Minisztériumtól kért állásfoglalás. Mind egyre volt elég: Egyértelművé tenni, hogy a kép kihelyezésének csak akadályai vannak Sárospatakon. Csak azért, mert néhány félművelt, vagy egészen műveletlen (bár joga van hozzá) hivatalnok olyanokat vélt a képben látni, amely csupán annak a lelkivilágát mutatja meg, aki képes azt meglátni, ami ott sincs. Pl.: horogkeresztet, és ugyanazon a képen sarló-kalapácsot. – A kép egy archaikus tamgát mintázó jel.
Tudni kell, hogy a kép egy több éves, három alkotást magába foglaló program záróeleme lett volna. A Városi kép sorozat első műve feLugossy László, a második Fazekas Balogh István, míg a harmadik – ki nem került kép – Csetneki József terve alapján készült, de minden képet együtt festettek a művészek.
A kép sárospataki története itt még valószínű nem állt meg. Aros János alpolgármester tovább folytatja „képüldöző” munkáját. Vannak neki ebben szövetségesei: a város jegyzője, valamint az építési szakhatóság vezetője, és senki más… Ha a képet már nem is, azt meglátjuk, mire mennek.